SZOLGÁLJ, SZÍVEM!
Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
A LÉLEK TÜKRE
Azt mondják, a szemed
tükre a lelkednek, mindent, mi benned van, belőle megfejtek. Megmutatja szemem, hogyha boldog vagyok, legszebb drágakőnél ékesebben ragyog. Nem tudom tagadni, ha elönt a bánat, szemem tükre elé fájdalom von fátylat. Megláthatod benne, ha valaki szeret, szeméből meleg fény simogat, ölelget. De ha veszteség ér, ellepi a ború, nekem is fájdalom, ha szemed szomorú. Hogyha beléd bújik olykor a kisördög, huncut csillogása tükrözi örömöd. Megláthatom azt is, hogyha félelem űz, ilyenkor kialszik szemeidben a tűz. |
Melegíti szíved,
érzed, ha csodálnak, szemeid ragyogó csillagokká válnak. Ám, ha szemeidből könnyeid peregnek, tudom, hogy hatalmas bánata szívednek. De ha veled vagyok, gyengéden ölellek, felszárad harmata csillogó könnyednek. Felragyog szemeid tündöklő gyémántja, jelzi, hogy veled van lelkednek barátja. Szemeid csillaga ragyogjon örökre, ne sírásra használd, csak az örömökre ! Hunyd le most két szemed, hadd jöjjön az álom, én addig bársonyos pilláid csodálom. Holnap egy új nap jön, szemeid fénylenek, nevess rám boldogan, örülj az életnek ! |
Sodor az élet mindenkit
Megszülettünk egykor, s mint egy falevél
sodródunk mi kicsik az élet külső peremén,
mint egy ringatózó csónak a vad folyón
hol az egyik hol másik veszélyes parthoz ér.
Olyan jó volt sokáig boldog gyerek lenni
szüleink rokonok óvó szeretetét élvezni
szabadon önfeledten, mint a madár
vígan szárnyunkat fokozatosan erősíteni.
Akkor még a napok is lassabban teltek
csendben békésen az éj a nappalt követte
észrevétlenül a gondtalan életet felváltotta
valami szokatlan a nagybetűs ÉLET.
Ott álltunk előtte ,amire úgy vártunk
rejtélyes susogással űzenet érkezett
felnőtt ember lettél most már végre
egy gyönyörű kort végleg eltemettél.
sodródunk mi kicsik az élet külső peremén,
mint egy ringatózó csónak a vad folyón
hol az egyik hol másik veszélyes parthoz ér.
Olyan jó volt sokáig boldog gyerek lenni
szüleink rokonok óvó szeretetét élvezni
szabadon önfeledten, mint a madár
vígan szárnyunkat fokozatosan erősíteni.
Akkor még a napok is lassabban teltek
csendben békésen az éj a nappalt követte
észrevétlenül a gondtalan életet felváltotta
valami szokatlan a nagybetűs ÉLET.
Ott álltunk előtte ,amire úgy vártunk
rejtélyes susogással űzenet érkezett
felnőtt ember lettél most már végre
egy gyönyörű kort végleg eltemettél.
SZÍVBŐL
Szívből szabad csak szeretni,
a világot átölelni,
egy szent célért lelkesedni,
minden rosszat elfeledni.
Zászlód lobogjon a széllel,
derűs arccal nézzél széjjel,
találd meg, mit szebbé tehetsz,
melyért küzdesz és szót emelsz !
Szomorúak az emberek,
várják már a szeretetet,
mosolyokat és fényeket...
Adj nekik új reményeket !
a világot átölelni,
egy szent célért lelkesedni,
minden rosszat elfeledni.
Zászlód lobogjon a széllel,
derűs arccal nézzél széjjel,
találd meg, mit szebbé tehetsz,
melyért küzdesz és szót emelsz !
Szomorúak az emberek,
várják már a szeretetet,
mosolyokat és fényeket...
Adj nekik új reményeket !