de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain.
A virág azonban tovább álmodozott.
Hosszú éjszakáin elképzelte,
hogy az eget ellepik a méhek,
és sorra leszállnak,
hogy megcsókolják őt.
Így tudta kibírni másnapig,
amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold,
aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?-
Talán.
De folytatnom kell a küzdelmet.-
Miért?-
Mert ha nem nyílok ki,
elhervadok.
Amikor úgy érezzük,
hogy a magány minden szépséget elpusztít,
a túlélés egyetlen módja az,
ha nyitottak maradunk
Paulo Coelho
"Az élet pillanatokból tevődik össze.
A pillanatokat észre kell venni,
nem szabad elrohanni fölöttük.
Akkor meg lehet hallani,
hogy a pillanatok halkan énekelnek valamit."
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen.
Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át.
A kendő csak később hullik le a szeméről,
és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg,
mit is élt át és mi volt élményei értelme."
"Ne hidd, hogy azok szeretnek, Akik mosolyogva körül hízelegnek. A szó lehet hazug, a hízelgés érdek, De a lélek tükre nem csal meg téged. S mivel a szem a lélek tükre, benne csillan meg a szeretet fénye. Ki könnyes szemmel, némán néz rád, Öleld szívedre, mert az igaz BARÁT!
A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él./>József Attilla