Egy szomoru de igazi történet
Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvonk napján karjaimban vittem haza,
egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,
majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eso virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek.
Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára.
Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem,
virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,
azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem.
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részérol,
ha végig visszük a válást.
Legalább a fiunk szemében én egy szereto férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban.
Ezek csak elomozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.
Szóval találj idot, hogy a házastársad barátja légy
és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvonk napján karjaimban vittem haza,
egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,
majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eso virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek.
Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára.
Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem,
virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,
azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem.
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részérol,
ha végig visszük a válást.
Legalább a fiunk szemében én egy szereto férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban.
Ezek csak elomozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.
Szóval találj idot, hogy a házastársad barátja légy
és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!
Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tunt most.
Másnap nagyon késon értem haza és láttam,
hogy valamit ír az asztalnál.
Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam,
mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tunt most.
Másnap nagyon késon értem haza és láttam,
hogy valamit ír az asztalnál.
Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam,
mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt.
Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tolem,
hanem 1 hónap felmondási idot kér a válás elott.
Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt,
mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk,
amennyire lehetséges. Az indokai egyszeruek voltak:
a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt.
De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel,
ahogy az esküvonk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.
Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt,
minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé.
Azt gondoltam, kezd megorülni.
Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetové tegyem,
beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit.
O hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum.
Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással,
jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel,
mióta bejelentettem, hogy el akarok válni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keseruséget halmozott fel a szívében.
Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta,
Apu itt az ido, hogy kividd anyut.
Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját,
élete fontos részévé vált.
A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte.
Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam.
Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából,
keresztül a nappalin, az eloszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.
Szorosan fogtam ot, pont olyan volt, mint az esküvonk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,
alig tudtam megtenni a lépéseket.
A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam ot és azt mondtam neki,
nem is vettem észre, hogy az életünkbol hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból,
anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.
Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat.
Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta,
Apu itt az ido, hogy kividd anyut.
Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját,
élete fontos részévé vált.
A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte.
Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam.
Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából,
keresztül a nappalin, az eloszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.
Szorosan fogtam ot, pont olyan volt, mint az esküvonk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,
alig tudtam megtenni a lépéseket.
A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam ot és azt mondtam neki,
nem is vettem észre, hogy az életünkbol hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból,
anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.
Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat.
Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából,
keresztül a nappalin, az eloszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.
Szorosan fogtam ot, pont olyan volt, mint az esküvonk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,
alig tudtam megtenni a lépéseket.
A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam ot és azt mondtam neki,
nem is vettem észre, hogy az életünkbol hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból,
anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.
Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat.
keresztül a nappalin, az eloszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.
Szorosan fogtam ot, pont olyan volt, mint az esküvonk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,
alig tudtam megtenni a lépéseket.
A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam ot és azt mondtam neki,
nem is vettem észre, hogy az életünkbol hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból,
anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.
Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat.
Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvonk napján karjaimban vittem haza,
egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,
majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eso virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek.
Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára.
Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem,
virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,
azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem.
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részérol,
ha végig visszük a válást.
Legalább a fiunk szemében én egy szereto férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban.
Ezek csak elomozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.
Szóval találj idot, hogy a házastársad barátja légy
és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha mégis nem az...ha a szeretettt nem létezik...akkor, jobb nem kinozni egymást..de ameddig van szeretett kell vigyázni rá....
azt mondtam neki,
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol,
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.
A házasságom talán azért volt unalmas,
mert nem értékeltük életünk apró részleteit,
nem azért mert már nem szerettük egymást.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvonk napján karjaimban vittem haza,
egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,
majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eso virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek.
Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára.
Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem,
virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,
azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem.
Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részérol,
ha végig visszük a válást.
Legalább a fiunk szemében én egy szereto férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban.
Ezek csak elomozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.
Szóval találj idot, hogy a házastársad barátja légy
és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha mégis nem az...ha a szeretettt nem létezik...akkor, jobb nem kinozni egymást..de ameddig van szeretett kell vigyázni rá....
Click to set custom HTML