Klikk es indul a zened
Álmodtam egy szép világot,
Virágoskert volt és pompázott. Nap sütötte és friss harmat öntözte, Szép legyen, mire ébredsz reggelre. Illatával varázsoljon, Pompájával kápráztasson. Szeretetet vigyen a lelkedbe, Ragyogást a két szemedbe. Ne érezd a bánatot, Csak örömöt, mit hozott. Fordulj hát a fény felé, Küldj mosolyt a barátok felé |
Emlékezz mindenre....
"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha." |
Egy mosolj csodat tesz...
Vannak napok
amikor hiszem ,
hogy igen..
minden lehetseges..
ahoz
hogy ujra boldog lehessek..
de..vannak napok
amikor ketelkedo vagyok.
.amikor a gyotor a szomorusag,
amikor vissza ternek a mult
szomoru emlekjei,
amikor gondolom
hogy nem..en nem ..
hogy is mertem gondolni iljesmire .
Es tudom miert ..
azert mert a bizalmamat
az emberekben
egykor nagyon meg ingattak..
ha egyszerram mosoljog..
fel derul az eg elottem
es HISZEK a szepben
a joban ujra..
de ha egy nap
hianyzik az a mosolj..
minden elottem elcsuged
akar a szivem is le halkitsa vereset..
.a mosolj..az a mosolj
amelj boldoga
tud tenni minden emberi lenyet..
a SZERETETT SZEMELJ mosolja
amikor hiszem ,
hogy igen..
minden lehetseges..
ahoz
hogy ujra boldog lehessek..
de..vannak napok
amikor ketelkedo vagyok.
.amikor a gyotor a szomorusag,
amikor vissza ternek a mult
szomoru emlekjei,
amikor gondolom
hogy nem..en nem ..
hogy is mertem gondolni iljesmire .
Es tudom miert ..
azert mert a bizalmamat
az emberekben
egykor nagyon meg ingattak..
ha egyszerram mosoljog..
fel derul az eg elottem
es HISZEK a szepben
a joban ujra..
de ha egy nap
hianyzik az a mosolj..
minden elottem elcsuged
akar a szivem is le halkitsa vereset..
.a mosolj..az a mosolj
amelj boldoga
tud tenni minden emberi lenyet..
a SZERETETT SZEMELJ mosolja
Egy őszi délután...
Egy őszi hideg szeles késődélután, Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, Senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már azt utcai fények, S erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, Lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, Zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette, Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette. - mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan, - bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem. . A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, Kályhájába tüzet rakva Kavargott benne a kislány mondata. - minek nekem virág? - mormogta. . Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe, - virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette, A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak, Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott. - látom bácsi, bevitted a virágot. Be - válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, Várja a kis virág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett, Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok, - a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - nagymamája vagyok. .A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. -Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett - - ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,- köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette. - Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam, Látod? Most ezt visszaadtam, Már tudom, megtanultam, Mi az, hogy szeretni, Hogy néha meg kell állni, Másokkal is törődni! |
Juhász Gyula:
|