Már hallom a csend nyugalmát,
érzem szívem minden dobbanását
.Suhanó árnyak,csendbe méláznak,
repkednek,és tovaszállnak.
Ma ez nyugalom szigete,mely csendre int éjjelente.
érzem szívem minden dobbanását
.Suhanó árnyak,csendbe méláznak,
repkednek,és tovaszállnak.
Ma ez nyugalom szigete,mely csendre int éjjelente.
RŐVID KIS ELBESZÉLÉSEK
Nem Tudhatod .
Egy kedves, és tanulságos történet
EGY SZÉP SZERELEM TŐRTÉNETE
A nap már magasan járt az égen,a fiú kavicsokat rugdosott a járda szegélyen.várta a szerelmét,de oly lassan telt az idő.
Oly hosszúnak tűnt a várakozás.Kezében egy szál,tűzpiros rózsát szorongatott,mely lassan kezdet elhervadni,a a nagy melegtől.
Vajon eljön,ahogy megígérte?tegnap még olyan boldognak tűnt,és azt mondta szeret.
Mikor át ölelt engem,éreztem hogy kellek neki,éreztem azt ahogy csókolt,oly forrón és szenvedélyesen.
Akkor tudtam,csak ö lehet az egyetlen szerelem az életembe.
Vajon ö is így szeret engem?
Egy óra is el telt már,de a lány még most sem érkezett.
A nap melegen sütött,és a fiú érezte,már nem bírja a tűző napon tovább.
De végre feltűnt a lány a utca sarkánál,nem sietett,szinte andalogva jött felé.
Bocsi!!szólalt meg,kicsit elkéstem!
Semmi baj,mondta a fiú,és átadta az elhervadt rózsát.
A lány gúnyos mosollyal fogadta el a rózsát,mintha azt mondta volna,ez meg mi!
Beszélgetni kezdtek,de nem a szerelemről és a tegnap esti történtekről,hanem egészen más dolgokról,a lány nem sokat beszélt,szinte közömbös volt a fiúval szembe.
A lány szerette volna elfelejteni a tegnap estét,ami történt köztük,mert azt hitte,az nem szerelem volt amit érzett,csak egy vágy,egy romantika,ami el múlik majd.
A fiú próbálta a lányt átölelni ,és megcsókolni,de a lány elfordította a fejét.
Fiú nem értette miért közömbös a lány vele,hisz tegnap még oly forrón és romantikusan csókolta.
Erre a fiú megkérdezte a lányt,mond!szeretsz te engem!A lány csak nézet rá,de nem válaszolt,így a fiú mérges lett,és azt mondta,soha nem is szerettél!!
Majd mérgesen belerúgva a legnagyobbik kavicsba,mérgesen elsietett.
A lány,tudta hogy butaságot csinált,mert szívébe,mintha száz tűt szúrtak volna,nem így gondolta,és nem így akarta,mert ö is szíve mélyén,szerette a fiút.
Azt hitte a tegnap este,csak egy lángolás,és csak egy vágy tüze volt,de most hirtelen rá jött,ez szerelem,
De késő már,mert a fú,soha nem bocsát meg nekem.A következő napok,nehezen teltek.
Fel kellene hívnom,de vajon mit szól?
Hisz közömbös voltam iránta,pedig szeretem.meg tegyem?ne tegyem?kérjek bocsánatot,hisz úgy szeretem!!
Végül mégiscsak úgy döntött felhívja a fiút telefonon,csörgött a telefon,de a másik végén,senki nem válaszolt.
A lány szeme megtelt könnyekkel,s tudta,most örökre elveszítette.
Másnap rossz idő volt,és szinte egész nap esett az eső,a lányt nem érdekelte,és esernyő nélkül,bolyongott az utcán.
Ruhája csupa víz volt,és a hajáról úgy csurgott a víz,mintha patakból folyt volna.
Éppen letörölte az arcáról a vizet,amikor nekiment valakinekAmikor felnézett,a fú arcát látta,amely szintén,csupa vizes volt.
Mindketten néztek csak egymásra,és nem tudtak,megszólalni,majd végül a lány törte meg a csendet.Kérlek!!!bocsáss meg nekem!!
Tudom tévedtem,de szeretlek téged!Kérlek!maradj velem!
A fiú nagyon szerette a lányt,és lágyan átölelte,kedvesen rámosolygott,s csak annyit szólt,
Gyere édesem,nehogy megfázzál.
IGAZ SZERELEM
.Az utca tele van emberekkel,a sarki lámpa fénye, éppen csak hogy pislákol.
A félhomályba a járdán,egy fiú vezet egy vak lányt.Látni rajtuk,nagyon szereti a fiú,mert féltő móddal öleli át,nehogy elessen a lány.
A lány születésétől fogva vak volt.de soha nem adta fel a remény,hogy egyszer látni fog.
Minden nap,szüntelenül várta a levelet a kórházból,hátha mégis találtak számára egy megfelelő donort,és ezáltal majd újra látni fog,
Teltek az évek,és időközben nagylány lett belőle.
A fiú soha nem hagyta magára egy percig sem,közel laktak egymáshoz,és így ha tehette,minden percét a lánnyal töltötte.
Egyre jobban érezte szívében,hogy nagyon szerelmes a lányba,a lány is szerette,bár soha nem láthatta,csak a képzeletében élt a fiú arca,minden nap meg simogatta,és azt mondta neki,szeretlek akkor is ha nem látlak.
A fiú ettől nagyon boldog volt.
Egy napon megkérdezte a lánytól,ha látnád a napot,és látnál engem,akkor is tudnál szeretni!!és vigyáznál a szemeidre amit kapnál?
A lány így felelt,igen szerelemem,ha meglátnálak téged,akkor még jobban szeretnélek.és a legnagyobb kincsem lenne a szemem,és nagyon vigyáznék rá.
Teltek a napok,és a fiú egyre szerelmesebb volt a lányba,
A lány egy nap, kapott egy levelet a kórházból,melybe az állt,kapott egy donort,így meg tudják műteni a szemét,amivel esélye lehet arra hogy láthasson.
A lány nagyon boldog volt,és szaladt a fiúhoz,hogy elújságolja neki a jó hírt,de a fiút nem találta otthon.
A műtét sikerült,a fiú már alig várta,hogy mit fog szólni a lány,ha megpillantja öt.
El sem mozdult az ágya mellöl ,s amikor a lány felébredt,az első amit látott az a fiú arca volt.
Megdöbbenve nézte a fiú arcát,és csodálkozva nézte a bekötött szemeit,
Nem tetszett neki a fiú, így hogy már látta.és úgy nézet a fiúra, úgy beszélt vele,mintha nem is a szerelme lett volna.
A fiú észre vette a dolgot,és fájó szívvel el köszönt,
A lány élvezte az életet,hisz amit látott és tapasztalt,az eddig kimaradt az életéből,
De már nem kereste a fiút,és nem járt hozzá.
A fiú nagyon szomorú volt.tudta hogy örökre elveszítette azt a szerelmét,akiért eddig élt,
Egy szép napon a lány kapott egy levelet,a fiú írta neki,
Nagyon boldog vagyok,hogy sikerült az álmaid,megkaptad a világ kincsét,a szemet,amivel láthatod a világot,
A SZIV IGAZI SZÉPSÉGE
Egy napon gyönyörűen sütött a nap,és a madarak boldogan daloltak.
Zöld volt a rét.s a virágok ezer színpompával illatoztak a réten.
Volt egy kis patak a falu határában,a vize nagyon tiszta volt,sok kavics hevert a tó mélyén.
Egy asszony gyógyfüveket szedegetett, a közeli réten.Hogy tengesse életét ezekből főzött teát,és azt árulta.
Nagyon meleg volt aznap,gondolta lemegy a tóhoz,és megmossa az arcát kicsit.
Ahogy lehajol és mártani akarta a kezét a vízbe,valami fényeset látott csillogni a vízben.
Érte nyúlt és lám,egy gyönyörű kék követ talált.
Ismerős volt neki,mert már olvasott róla egy könyvben,de nem akarta el hinni,hogy ez a kő hogy került a tóba,mert ennek a kőnek,csodálatos ereje van,
Akinél ez a kő van,az soha nem szenved hiányt semmiben sem ezen a földön.
Örült hogy megtalálta,de nem igazán hitt a csodás erejében.
Kezdett esteledni,s úgy gondolta,elég gyógyfüvet szedet már,és éppen indulni akart hazafelé,mikor egy férfi köszönt rá.
Jó estét kedves asszony,hosszú útról jövök és nem ettem már régen,tudna nekem egy kis ennivalót adni?
Az asszony vitt egy kis kenyeret a mezőre,de nem ette meg,így hát megkínálta vele az embert.
Beszélgettek sok mindenről,míg végül meglátta az ember az asszonynál a szép kék követ,és azt mondta,milyen szépen mutatna nekem ez a szekrényemben!!
De valójában ismerte a kő erejét,csak nem mondta,
Az asszony elgondolkozott,istenem!!ez a szegény ember,milyen rongyos a ruhája,és milyen éhes,ennek az embernek nagyobb szüksége van ennek a kőnek az erejére,mint nekem.
Ezért átnyújtotta az embernek,az megköszönte szépen,és csak annyit mondott,te jó asszony vagy.
Teltek múltak a napok,az asszony árulgatta a sok teát,és megélt belőle,
Egy napon zörgettek az ajtón,és kit látnak szemei! azt a férfit,akinek a követ ajándékozta.
A férfi így szól,visszahoztam a követ,de cserébe kérem azt az egy dolgot,ami arra ösztönzött téged,amiért nekem adtad.
Mert rá jöttem,van nagyobb kincs is a világon,a gazdagságnál.Egy olyan kincs,mely felér minden kincsnél.
Te nagyon jó szívű asszony vagy,tudtad milyen titkokat rejt a kő ereje,mégis nekem adtad.
Ami a te szívedben rejlik,az többet ér,minden földi kincsnél.
"Az ido és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövotol félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytol szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövotol félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytol szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"
AKI ÉLETBEN MARADT
Háborog a tenger s a vízen ring egy kis csónak,
Benne ül egy lányka,ki egyedül maradt.
Nézi a tengert,s a félelem,már úrrá lett rajta.
A hajó,elsüllyedt amin utazott,s mindenki a vízben lelte a halálát.
Neki sikerült megmenekülni,de mit kezdjen vele,hiszen olyan kilátástalan a helyzete.
Nem lát mást,csak vizet és vizet,élelem nélkül maradt és víz nélkül,csak hánykolódik a tengeren.
Tűz a nap.bőre már kirepedezett,s úgy érzi,nemsokára itt a végzet.
Testét már nem érezte,s az álmosság,kezdetét vette,
De nem mert elaludni,mert tudta,hogy az végleg lenne a végzete.
Már lassan a remény is kezdett kihalni belőle,
hogy soha többé már nem láthat szárazföldet.
Ekkor egy kis madárka száll hozzá,ki vígan dalolt.
soha nem örült még ennyire senkinek
mert tudta most már megmenekült,hisz tudta,hogy közel a szárazföld.
A csónakon volt egy kis rés,és lassan meg telt vízzel.
A lány összeszedte útólsó erejét,és úszni kezdett,
nem látta a szárazföldet,de a madárka vezette öt.
Hogy jutott ki a partra,arra már nem emlékezett,
és mikor magához tért,a feje fölött gyönyörűen zöldellő fát pillantott meg,és apró termetű kis majmok ugráltak körülötte.
Az egyik legyezgette egy falevéllel,a másik hozott neki kókusztejet,és azt cseppentette a szájába.
Ahhoz nem volt ereje hogy fel keljen,hisz nagyon fáradt volt,lassan be is esteledett,de a kis majmok,ott virrasztottak egész éjjel,és őrizték az álmát.
Reggel mikor felébredt,gyönyörű szigeten volt,a fák zöldelltek,a milliónyi virág illatozott,
És egy kis patakból tiszta víz csörgedezett.
Hálát adott istennek,hogy megmenekült.Az állatok mindig körbe vették,és játszottak vele,és vigyáztak rá,hogy baja ne essen,míg alszik éjjelente.
lassan megöregedett,hiszen hajó soha nem jött a szigetre,és így ott kellet élnie.
Egyedül volt,csak az állatok voltak a barátai,de boldog volt így is,mert olyan helyen élt,hol mindig sütött a nap,és nyugalom volt,
Hol a madár,örökké dalolt.
Ne aggodalmaskodj a holnap felol.
Bármi jön,
légy nyugodt és szilárd.
Ne menj elé.
Aki rosszul várakozik,
nem tud örülni annak, ami van.
Álmai csak annak teljesednek,
aki a jelenben is megtalálja magát.
Müller Péter
Bármi jön,
légy nyugodt és szilárd.
Ne menj elé.
Aki rosszul várakozik,
nem tud örülni annak, ami van.
Álmai csak annak teljesednek,
aki a jelenben is megtalálja magát.
Müller Péter