Click to set custom HTML
A SZERETET
Ami azt a nevet kapta,
mi cseng, és nevet,
amiért érdemes élni az a:
SZERETET !
Nem lehet belole eleget kapni,
mert e szép érzelem nem tud kifogyni.
A félelmet a szeretet uzi ki beloled,
sötétség, bú, magány,
soha nem gyozhet.
Mert e nemes érzelemnél nem erosebb semmi,
Szeretettel,
lehet nagy csatákat nyerni!
Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,
minden élolénynek szüksége van arra.
Életet visz a szeretet minden teremtménybe,
iÍgy kerülhetsz a gyulölet ellen fölénybe.
Nem leszel bánatos,
komor, és rideg,mert....
a SZERETET fel olvasztja lelked,
"Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetosen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!
A felesége elment vásárolni. Esett az eso, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elovett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta.
Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: "Johnny, ha össze tudod rakni a térképet, kapsz tolem egy huszonöt centest".
A lelkész azt hitte, hogy egész délelottre való munkát adott a kisfiúnak.
De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón.
A kisfia volt, az összerakott képpel.
A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.
- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.
- Ó! - mondta Johnny. - Nagyon egyszeru volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet. Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.
A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.
Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját - mondta.
"Ha az ember rendben van, akkor rendben lesz a világa is!"
A felesége elment vásárolni. Esett az eso, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elovett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta.
Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabkákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta a fiának: "Johnny, ha össze tudod rakni a térképet, kapsz tolem egy huszonöt centest".
A lelkész azt hitte, hogy egész délelottre való munkát adott a kisfiúnak.
De tíz perc múlva kopogtattak az ajtón.
A kisfia volt, az összerakott képpel.
A lelkész megdöbbent, hogy fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, ott volt a hibátlan világtérkép.
- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni?- kérdezte a lelkész.
- Ó! - mondta Johnny. - Nagyon egyszeru volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt letettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy papírlapot tettem a tetejére és megfordítottam az egészet. Rájöttem, ha rendbe teszem az embert a világ is rendben lesz.
A lelkész mosolygott és átadta fiának a negyeddollárost.
Ezzel megadtad a holnapi prédikációm témáját - mondta.
"Ha az ember rendben van, akkor rendben lesz a világa is!"
" Az imáim meghallgatásra leltek...
Megkértem,
hogy adjon lelki fejlodést,
De O azt mondta:
nem!
Azt mondta,
hogy a fejlodés az én dolgom,
de O hajlandó megmetszeni,
hogy gyümölcsöt hozzon.
Megkértem,
hogy vegye el tolem a büszkeségemet,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta,
hogy a büszkeségemet nem O veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem,
hogy adjon nekem boldogságot,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta, csak az áldását adhatja,
a boldogságom rajtam múlik.
Kértem,
hogy adjon nekem türelmet,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta,
hogy a türelmem,
a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem megkapni, megszerezni kell.
Kértem,
hogy kíméljen meg a fájdalmaktól,
De O azt mondta:
nem.
"A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól,
és közelebb visz Hozzám."
Kértem,
hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
De azt felelte:
nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste pedig csak átmeneti.
Kértem,
hogy segítsen másokat szeretnem,
úgy, ahogy O szeret engem.
Erre azt felelte:
"LÁTOM MÁR KEZDED ÉRTENI !" "
(Alfons Vansteenwegen)
"Vársz valakire. Egy Angyalra. Szeretnéd látni szemeinek csillogását, vágysz erot meríteni mosolyából, kívánod hallani hangját. Mert... de nincs "mert"... nincs magyarázat, nem is kell. Vársz rá, szükséged van rá. Igen, vársz rá. Az Angyalra. Az Angyalra, pici szárnyakkal. De nem érkezik. És szomorú vagy... Ám történik valami. Az Angyal küld valamit. Egy pici tollacskát a szárnyaiból. És már tudod, amit eddig is éreztél: gondol rád, fontos vagy neki. És már nem vagy szomorú... a pici tollacska szárnyakat ad... neked is."
Csitáry-Hock Tamás
Megkértem,
hogy adjon lelki fejlodést,
De O azt mondta:
nem!
Azt mondta,
hogy a fejlodés az én dolgom,
de O hajlandó megmetszeni,
hogy gyümölcsöt hozzon.
Megkértem,
hogy vegye el tolem a büszkeségemet,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta,
hogy a büszkeségemet nem O veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem,
hogy adjon nekem boldogságot,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta, csak az áldását adhatja,
a boldogságom rajtam múlik.
Kértem,
hogy adjon nekem türelmet,
De O azt mondta:
nem.
Azt mondta,
hogy a türelmem,
a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem megkapni, megszerezni kell.
Kértem,
hogy kíméljen meg a fájdalmaktól,
De O azt mondta:
nem.
"A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól,
és közelebb visz Hozzám."
Kértem,
hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
De azt felelte:
nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste pedig csak átmeneti.
Kértem,
hogy segítsen másokat szeretnem,
úgy, ahogy O szeret engem.
Erre azt felelte:
"LÁTOM MÁR KEZDED ÉRTENI !" "
(Alfons Vansteenwegen)
"Vársz valakire. Egy Angyalra. Szeretnéd látni szemeinek csillogását, vágysz erot meríteni mosolyából, kívánod hallani hangját. Mert... de nincs "mert"... nincs magyarázat, nem is kell. Vársz rá, szükséged van rá. Igen, vársz rá. Az Angyalra. Az Angyalra, pici szárnyakkal. De nem érkezik. És szomorú vagy... Ám történik valami. Az Angyal küld valamit. Egy pici tollacskát a szárnyaiból. És már tudod, amit eddig is éreztél: gondol rád, fontos vagy neki. És már nem vagy szomorú... a pici tollacska szárnyakat ad... neked is."
Csitáry-Hock Tamás
AZ IGAZI SZERELEM
"A pályaudvaron egy idos bácsi a feleségét várja.
Mikor a nénike megérkezik,
megölelik egymást:
-De jó, hogy végre megjöttél,
úgy hiányoztál!-szól a bácsi.
-De jó, hogy végre látlak,
olyan hosszú volt ez a két nap
.-válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú,
aki a barátnojét várja meghatódik a jelenet láttán
és odalép hozzájuk:
Ne tessék haragudni,
önök mióta házasok?
-Éppen 50 éve.-hangzik a válasz.
-Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel
-mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá,
megfogja a vállát és azt mondja:
Fiatalember, maga ezt ne remélje.
Maga ezt döntse el."
Mikor a nénike megérkezik,
megölelik egymást:
-De jó, hogy végre megjöttél,
úgy hiányoztál!-szól a bácsi.
-De jó, hogy végre látlak,
olyan hosszú volt ez a két nap
.-válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú,
aki a barátnojét várja meghatódik a jelenet láttán
és odalép hozzájuk:
Ne tessék haragudni,
önök mióta házasok?
-Éppen 50 éve.-hangzik a válasz.
-Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel
-mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá,
megfogja a vállát és azt mondja:
Fiatalember, maga ezt ne remélje.
Maga ezt döntse el."
LÉGY HÜSÉGES ANNAK AKIT SZERETSZ
A huség azt is jelenti,
hogy kötelék fuz össze bennünket,
és kitartunk egymás mellett.
Kitartunk egy folyton változó ember mellett,
egy folyton változó kapcsolatban.
Nem keressük ami hiányzik másban..
Elöttünk csak ÖT látjuk,
Még ha hiányzik is néha..
Nem potolyuk mással..
A huség dinamikus.
Aki ahhoz ragaszkodik,
amije nincs,
és potolni probálya
máris elveszítette.
A huség azt jelenti,
hogy közös jövonk van.
Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni,
akkor tanulj meg hozzá hunek is maradni.
Mert szeretni egyszeru ösztön az egész.
De hunek maradni sokszor igazán nehéz.
(Khaled Nashwan)
hogy kötelék fuz össze bennünket,
és kitartunk egymás mellett.
Kitartunk egy folyton változó ember mellett,
egy folyton változó kapcsolatban.
Nem keressük ami hiányzik másban..
Elöttünk csak ÖT látjuk,
Még ha hiányzik is néha..
Nem potolyuk mással..
A huség dinamikus.
Aki ahhoz ragaszkodik,
amije nincs,
és potolni probálya
máris elveszítette.
A huség azt jelenti,
hogy közös jövonk van.
Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni,
akkor tanulj meg hozzá hunek is maradni.
Mert szeretni egyszeru ösztön az egész.
De hunek maradni sokszor igazán nehéz.
(Khaled Nashwan)
Egyik kedvenc elgondolkodtató idézetem:
Sydney Harris, az ismert újságíró,
a következot mesélte barátjáról,
akit elkísért az újságoshoz:
az illeto udvariasan köszöntötte az újságárust,
ám viszonzásul nyers,
udvariatlan kiszolgálásban volt része.
Magához véve a feléje hajított újságot,
Harris barátja udvariasan mosolygott,
majd kellemes hétvégét kívánt az árusnak.
Amint továbbmentek az utcán,
az újságíró megkérdezte társát:
“Mindig ilyen durva szokott lenni veled?”
“Sajnos igen.”
“S te mindig ilyen udvarias és barátságos vagy vele?”
“Igen.”
“De miért vagy vele ilyen kedves, ha o mindig ennyire barátságtalan?”
“Mert nem akarom, hogy o döntse el helyettem, hogy hogyan viselkedjem.”
(John Powell: Miért félek attól, aki vagyok?)
Sydney Harris, az ismert újságíró,
a következot mesélte barátjáról,
akit elkísért az újságoshoz:
az illeto udvariasan köszöntötte az újságárust,
ám viszonzásul nyers,
udvariatlan kiszolgálásban volt része.
Magához véve a feléje hajított újságot,
Harris barátja udvariasan mosolygott,
majd kellemes hétvégét kívánt az árusnak.
Amint továbbmentek az utcán,
az újságíró megkérdezte társát:
“Mindig ilyen durva szokott lenni veled?”
“Sajnos igen.”
“S te mindig ilyen udvarias és barátságos vagy vele?”
“Igen.”
“De miért vagy vele ilyen kedves, ha o mindig ennyire barátságtalan?”
“Mert nem akarom, hogy o döntse el helyettem, hogy hogyan viselkedjem.”
(John Powell: Miért félek attól, aki vagyok?)
"Majd szeretni foglak…
"Majd szeretni foglak…
Amint lehet.
Ha majd megoldódnak a gondok.
Ha megteremtettem a feltételeket.
Ha megteremtetted a feltételeket.
Ha rendezodnek a körülmények.
Ha nem lesz közöttünk fal. Ha…
De te ne akkor szeress.
Ne akkor, ha…
Hanem amikor érzed.
Akkor és ott szeress,
amikor és ahol érzed.
Mert a feltételek,
a körülmények mindig változnak.
Akadályok jönnek-mennek,
mindig lehetnek.
Ha ezektol
teszed függové,
sosem fogsz szeretni.
Két ember kapcsolatában
sosem az akadályok számítanak.
Hanem a szeretet.
Ami az akadályokat is lebonthatja.
Ha megélik.
Mert az akadályok csak részei az életnek,
amik folyamatosan alakulnak,
és akár már holnap eltunhetnek.
A szeretet viszont örök.
Ne majd.. szeress...
Amint lehet.
Ha majd megoldódnak a gondok.
Ha megteremtettem a feltételeket.
Ha megteremtetted a feltételeket.
Ha rendezodnek a körülmények.
Ha nem lesz közöttünk fal. Ha…
De te ne akkor szeress.
Ne akkor, ha…
Hanem amikor érzed.
Akkor és ott szeress,
amikor és ahol érzed.
Mert a feltételek,
a körülmények mindig változnak.
Akadályok jönnek-mennek,
mindig lehetnek.
Ha ezektol
teszed függové,
sosem fogsz szeretni.
Két ember kapcsolatában
sosem az akadályok számítanak.
Hanem a szeretet.
Ami az akadályokat is lebonthatja.
Ha megélik.
Mert az akadályok csak részei az életnek,
amik folyamatosan alakulnak,
és akár már holnap eltunhetnek.
A szeretet viszont örök.
Ne majd.. szeress...
Minden nap ajándék.
Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elovettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. O bizalmatlanul nézte a sötétlo halmot, majd legyozve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következo rubin, utána valami csodaszámba meno ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt elottem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtozo érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod oket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a huség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínu áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük!
…hanem most."
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián bölcsessége
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián bölcsessége
Nem érdekel, hogy mibol élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel.
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétébol
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak, hogy "Igen"!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tuz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülrol,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Nem érdekel, hogy mibol élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel.
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétébol
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak, hogy "Igen"!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tuz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülrol,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Egy Jo uto szo
Szeretnék egy jó szót küldeni
azoknak, akik kedvelnek,
Kettot azoknak, akik szeretnek,
Hármat azoknak, akik nem,
Négyet azoknak, akik nem állnak,
Ötöt azoknak, akik igazán utálnak,
Hatot pedig azoknak, akik elviselnek,
Hét jó szót annak az embernek küldenék,
aki egy jó szó nélkül éli az életét.