Újhold napján nézz a tükörbe,
hogy emlékezz önmagadra
Újhold napja mindig nagy hatással van ránk. Nem csupán azért, mert minden százszoros energiával hat, hanem ez az új dolgok kezdetét is jelzi.Ebben az idöben tisztulásban van a test és a lélek. Számtalan lecke ismétlődik újra meg újra. Ahelyett, hogy áldozatnak éreznénk magunkat, gondolkodjunk el azon, mi az, amit még mindig nem tanultam meg az adott szituációból. Különösen fontos ebben az időben az, hogy ne próbáljunk hadakozni az érzelmek ellen, ne akarjunk mindent irányítani. Adjuk meg magunkat a helyzeteknek, s csupán egy kérdést tegyünk fel: “Mi az, amit ebből meg kell tanulnom?”
Ez a felismerések és magunkra ismerések ideje. Merüljünk hát el a tükörben emlékezni. Nézz a saját szemedbe, lelked tükrébe, és érezz rá isteni mivoltodra. Ismerd fel végre, hogy végtelen teremtő erővel bíró isteni lény vagy. Senki és semmi mástól nem függ az életed, mint saját döntéseidtől. Itt az ideje a felelősségvállalásnak.
Érdemes újhold napján testi tisztítást, méregtelenítést végezni. Meleg szívvel javaslom a folyadéknapot, böjtnapot mindenkinek. Ha a testünk egy tiszta csatorna, sokkal könnyedebben halljuk meg az égi vezettetést. A pénteki újhold “lökésszerű” energiával járul hozzá, hogy valóban kezdetét vegye a megújulás. Valóban egy új élet kezdete lehet anyagilag, szellemileg, egészségileg is. A káros szenvedélyektől sokkal könnyebb megszabadulni, ha újhold napján teszi le őket az ember. A testi és lelki elvonási tünetek egyaránt minimalizálódnak. Ezzel egyenes arányban a lelkierő pedig növekszik, és ehhez kitartás is társul. Az újhold felel meg legjobban a tervek megvalósításának, a kezdetnek. Érdemes ezen a napon tervezni magánéletben és az üzleti életben egyaránt. A következő 12 napban (a gyarapodás fázisában) kell minden újító célt kitűzni, és elérésébe belefogni.
Érdemes ezt a napot magunknak és lelki igényeinknek szentelni.
Klára Révészné
Nyugalom szigete
Létezik egy sziget nyugalom a neve
Csend békesség veszi álandóan körül
boldog az ki ezt kapja az élettol örökül.
Tiszta forrás ontja ott az élet vizét
Fák levelei letörli a múlt fájó könnyeit
vídáman kezdik ok minden egyes napot.
Itt nem gondolkoznak sokat azon
mit tartogat nekik a holnap vajon
tudják a bennük élo szeretet megoldja.
Remélik a holnap is csak jót hoz és
a szeretet ereje csodákra képes
erot ad a nehézségek elvíseléséhez.
Nincs jelentosége kinek milye van mert
a kapocs mely bennük él gyanutlanul
összetart mindenkit elválaszhatatlanul.
Nyugalom mosolygás árad szerteszét
bármerre nézel csak a csend beszél
még a szél is nesztelen simogat.
Nyugalom szigete költözz a szívekbe
érezze mindenki a békesség angyalát
Hit,Remény. Szeretet vezérelje életünket.
Révészné Clarisz
20130808
Tóth Árpád
Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe,
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult s bús kezeidet nyalta?
Az élet szép...
Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött,
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.
Adj hálát reggel
Adj hálát reggel az ébredo világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.
Csodálatos
Várnai Zseni
Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt ido: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szunök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betuhálómmal oket elfogom.
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem o, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belolem,
oly egyszeru és mégis oly csodás,
ahogy a rügybol a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.
A gyerekem az életemnek mása,
o én vagyok, de mégis O maga.
Csodáltam ot, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelso szava,
s hogy egyre nott, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy O még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.
Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
muvésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kobe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, mibol, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de eros az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!
Várnai Zseni:
Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fuszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti oket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld orzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fu, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném idomet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklo sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Angyali üzenet
Angyali üzenet
Bocsássunk meg magunknak,
Bocsássunk meg egymásnak,
Bocsássunk meg múltunknak,
Teremtett világunknak.
Rázzuk le béklyóinkat,
Dobjuk el gondjainkat,
Hívjuk angyalainkat,
Teremtsük világunkat!
Angyalok segítenek,
Erovel feltöltenek,
Lényükkel átölelnek,
Folyton lelkesítenek.
Ahogy vagy elfogadnak,
Csodákkal támogatnak,
Érzéssel tanítanak,
Mindig bátorítanak.
Nincsenek véletlenek,
Dolgok csak megtörténnek,
S angyalok szeretnek,
Lépten-nyomon vezetnek.
Angyalok most üzennek,
Minden lénynek, embernek:
A célja életednek:
Helyt adj a szeretetnek!
Ez hiányzik Földünknek,
Angyaloknak, Istennek,
Valóságos lényünknek,
S gyönyöru szívünknek.
Bocsássunk meg magunknak,
Bocsássunk meg egymásnak,
Bocsássunk meg múltunknak,
Teremtett világunknak.
Rázzuk le béklyóinkat,
Dobjuk el gondjainkat,
Hívjuk angyalainkat,
Teremtsük világunkat!
Angyalok segítenek,
Erovel feltöltenek,
Lényükkel átölelnek,
Folyton lelkesítenek.
Ahogy vagy elfogadnak,
Csodákkal támogatnak,
Érzéssel tanítanak,
Mindig bátorítanak.
Nincsenek véletlenek,
Dolgok csak megtörténnek,
S angyalok szeretnek,
Lépten-nyomon vezetnek.
Angyalok most üzennek,
Minden lénynek, embernek:
A célja életednek:
Helyt adj a szeretetnek!
Ez hiányzik Földünknek,
Angyaloknak, Istennek,
Valóságos lényünknek,
S gyönyöru szívünknek.
CSEND....
Elfáradtam, pihenj velem,
öledbe hajtom a fejem,
kérlek, simogasd az arcom...
Elfelejtem minden harcom.
Hallgassunk most, nem kell a szó,
megsemmisülni volna jó...
Ölelj lágyan, fogd a kezem,
talán a békém meglelem.
Csak a szívverésed hallom,
amit érzek, most bevallom...
Néha a csend szebben zenél,
szónál ékesebben beszél.
Ez a lelkem ünnepnapja,
bársonyos csend betakarja.
Hunyd le szemed, álmodj velem,
repüljünk át az életen...
Érzem, pehelykönnyu szárnyam,
békességem megtaláltam.
Köszönöm, mit értem tettél,
csendemnek hu társa lettél...